HR Fest 2022 október 11.
Egy olyan világban, ahol minden folyamatosan változik, mindannyiunknak állandóan alkalmazkodnunk kell, egyéni, csapat és szervezeti szinten is. De a változás fárasztó, nehéz, küzdelem. Pedig nem kell feltétlenül annak lennie. Mindannyian lehetünk otthon a változásban, de ehhez meg kell tanulnunk máshogy nézni a változásokra.
Egy olyan koncepciót szeretnénk nektek konkrét példákon keresztül bemutatni, ami segíthet abban, hogy ez az állandó változás ne fárasztó, erőlködő, hanem könnyed és eredményes tudjon lenni egyszerre.
Gyere, próbáljuk ki és álmodjunk együtt. Dőlj hátra és álmodd meg, te milyen életet szeretnél magadnak, ha bármi lehetséges lenne? Mit csinálnál, kikkel, hogyan? Mivel töltenéd a napjaidat, kik vennék észre a munkád hatását? Mi lenne az első gondolatod reggel? És az utolsó a nap végén, ha az álmod szerint élnél?
Most kérlek gondold végig, mi az, ami ebből az álomból már ma is megvan, akár kicsi kis nyomokban, mintákban? Mi van már meg, amire építhetsz? Mi az, amit már ma is így csinálsz?
Olyanok vagyunk, mint egy veteményeskert tulajdonosa, aki zöldségeket termeszt szép rendezett sorokban. Ha ide behullik egy napraforgó mag, azt gyomnak tekintjük, és amint észrevesszük, kicsupáljuk. De ha tudjuk, hogy az álmunk egy színes, tarka virágoskert, akkor a napraforgó nem gyom, hanem a kertünk első virága. Ez a pozitív deviancia. A mai szemünkkel felesleges, a sorból kilógó dolgok teljesen más értelmet kapnak, ha az álmaink felől nézzük őket. Ezért fontos tudnunk, hogy mi az álmunk. Hogy az elénk sorakozó sok-sok lehetőségből mindig jól tudjunk választani.
HR-esként is fontos, hogy jól legyünk abban, amit csinálunk, és a szervezetben dolgozó emberek is jól legyenek. Illjen az álmukba az, ahol most vannak, amit most csinálnak. Hogy az emberek jól legyenek a rendszerben, ahhoz az egész rendszer, abban a csapatok és a szervezet egésze is kell, hogy tudja merre halad és miért, nemcsak célok, hanem az álmok, ambíciók szintjén is.
Miért fontos ez?
Mert ez a folyamatos változás alapja, hogy senki ne azt érezze össze-vissza dobál bennünket a szél és a hullámok a vízen, és azt sem tudjuk, hova tartunk. Odüsszeusz is végig Ithakába tartott, még amikor a másik irányba vitte is a szél.
Több, mint 20 éve dolgozom csoportokkal és szervezetekkel, és mindig megbizonyosodhattam arról, hogy ha egy csapat embert összeültetek, legyen az egy HR csapat, egy felsővezetői csapat, vagy bármilyen iparágban akár a gyártási folyamathoz kapcsolódó értékteremtésben együtt résztvevők köre, ha együtt álmodják meg, milyen lesz az, amikor a lehető legjobban mennek a dolgaik, mit fognak róluk az ügyfeleik, a munkatársaik mesélni, ezek az álmok mindig egy irányba mutatnak. Óriási ereje van felismerni, és mindig, kivétel nélkül ez történik, felfedezni, hogy mindannyian egy irányba tartunk.
A jelenben az aktuális szerepeink lehetnek konfliktusban, de a jövőbeli vágyaink soha nincsenek.
És akkor itt jön a pozitív deviancia jelensége. Két példát szeretnék nektek elmesélni.
Az egyik egy múlt heti történet: egy IT cég kiterjesztett felsővezetése megálmodta, hogy 5 év múlva már a nemzetközi piac fontos szereplői szeretnénk lenni. Jó volt hallgatni, ahogy a kis csoportokban előkészített álmaikat megosztották, és elismerően bólogatva mondták egymásnak, de jó, hogy ti ezt ki mertétek mondani, mi is erre gondoltunk, de nem voltunk ennyire bátrak. 3 csoportban dolgoztak, szinte teljesen ugyanazt álmodták meg. Már akkor felmerült, hogy milyen jó, hogy egyébként van már nemzetközi projektjük, bár azt eddig egy másik céggel csinálták. Pozitív Deviancia 1.
Másnap reggel az egyik résztvevő azzal kezdett, hogy az este egy külföldi cég Jurij nevű képviselője üzenetet hagyott a telefonján, hogy szeretnének velük dolgozni. Ha előtte nap nem álmodjuk meg az új irányt, valószínűleg vissza sem hívta volna, mert teljes kapacitással el vannak most foglalva, nincs idejük még ajánlatot adni sem. De amióta tudja, hogy ez a közös álom, már időpontot is egyeztetett vele. Pozitív Deviancia. 2.
A másik kedves példám egy világhírű zenekar, aki megálmodták, hogyan tudnának a szponzorációktól függetlenebb fentartható működést létrehozni maguknak. Annyira nagyszerű lett az álom, hogy ahogy ott ültek az álmukkal szemben, szinte érezni lehetett, hogy ez annyira távoli, hogy azt sem tudják, van-e erejük ezt elkezdeni.
Ekkor jött a Pozitív Devianciát előhívó kérdésem: Mi az, amit ebből már csináltatok vagy most csináltok?
Hirtelen teljesen megváltozott a levegő is a teremben, ahogy szinte egymást túlharsogva vették sorra, és pipáltuk ki a felsorolás nagy részét, mert már majdnem van applikációjuk (most kereste meg őket valaki egy koprodukcióra), már gyűjtöttek egyszer, igaz másnak, saját helyszínre, de ha másnak tudtak, maguknak miért ne tudnának? És így vettük sorra az álom minden dimenzióját és vettük észre, hogy amit szeretnének, abból szinte mindent csináltak már egyszer, és csak annyi a dolguk, hogy ezeket fenntartható, megismételhető módon az álmuk megvalósítás érdekében csinálják, ne mellékesen a koncertjeik mellett. Ez olyan energiát adott a szervezetnek, hogy már 120-al ereszkednek ezen a pályán, amit kirajzoltak maguknak. De újra is definiálta nekik, hogy mi a munka, ami fontos, amit csinálni kell.
Itt az idő a szervezetek, csapatok számára is, hogy ne csak úgy hánykolódjanak a változások közepette, hanem álmodjanak, és segítsetek nekik észrevenni, mi minden van már meg az álmukból, amire építkezhetnek.
A változások nem A-ból B-be váltással történnek, hanem spirál-szerűen: minden állapotban benne van a jövő is már, és ezt érdemes kihasználnunk. Minden ember, csapat és szervezet azt meri megálmodni, amire képes, és amit megálmodott, azt képes megvalósítani. Ha arra építünk, ami a jövőből már itt van, a változás nem lesz félelmetes, izzadság szagú, erőltetett. És a lényeg, hogy nem az álomba kell eljutnunk egy ugrással, hanem csak eggyel kell közelebb lépni hozzá. Ez fogja meghatározni, mire figyeljünk most, mit csináljunk most. Mi a munka most, amit el kell végezni. A munka nem állandó, így változik.
És tudjátok, mi az igazi csoda? Hogy amikor eggyel közelebb léptünk, akkor sokkal bátrabbak leszünk és még nagyobbat merünk álmodni. Segítsetek ne csak az embereknek, hanem a csapatoknak, szervezeteknek is álmodni és ez által jobban meghatározni, hogy akkor mi a munka most, ami közelebb visz minket ehhez az álomhoz. Írjátok együtt újra a saját forgatókönyveteket.